Na mentem

Kedves olvasók, úgy döntöttem, hogy egy modernebb jobb szebb "tisztább,  szárazabb, biztonságosabb" érzést nyújtó oldarta teszem át székhelyemet, mely a stelczer.neobase.hu címen érhető el.

Új bejegyzések ide már nem születnek, a meglévőket idővel átmentem oda.

Szóval akit érdeklek: KATT

Április

Emlékeztető

 Ez megint egy lista lesz csak, mely az elmúlt időszakra emlékeztet.

Április eleje, születésnapok

Húsvét; sok-sok láda szegeden

Aztán a cég születésnapja (5) utána Gyenediás - ezúttal az új autóval oda-vissza - gond nélkül, 19 km-es séta szombaton, vasárnap pici munka, több kerti-munka

Közben folyamatosan kerti munkák, bringás edzések, munka, tegnap kocsi műszaki elintézése...

huhh, és még nincs vége

Futás

Futok a pénzem után

 Mint a fogyasztói társadalom oszlopos tagja, fogyasztó vagyok. Mivel a 21. századot éljük, bankban tartom a pénzem. Ezért természetesen fizetek a banknak, mire ő/az szolgáltat nekem.

Vagy nem, ma pl ez az üzenet fogadott:

Természetesen nem minden este gondolkozom azon, hogy hiba-e olyan bankot fizetnem, ahol egy tollat sem bíznak az emberre, egy olyat, ahol az ember nem jut a pénzéhez, ahol a netbankon a kamatokat rosszul jelölik, vagy egy olyat, ahol a fizetett netbank szolgáltatás elérhetetlen, mert folyamatosak a karbantartások, bár nem (csak) aznap, amikorra meghirdetik őket.

Vagy nem tudják, hogy milyen nap van?

2 évvel ezelőtt

Akkor már húsvét volt, én pedig már napokkal előtte a kórházban részegen rohangáló, pacsuli szagú orvosokat vízionáltam, és majdnem bejött, de csak szépen sorjában...

Katát már7.-én éjjel bevittem a kórházba, kegyes volt hozzám, mert az éjszakai forgalomban hamar beértünk. A kórház kellőképp kihalt volt, hoszas csöngetés után Katát beengedték, aztán 1 órás várakozás után engem hazaküldtek, Kata (Katáék) maradt(ak).

Hazamentem, és próbáltam aludni, persze csőre töltött telefonnal, indulásra készen. Az ugyanis az első pillanattól fogva tudott volt, hogy apás móka lesz. A köldökzsinór elvágásában nem voltam biztos, de az is megoldódott.

Ünnep lévén nemigen tudtam mit kezdeni magammal, meg kaja se volt otthon sok (akkoriban Zúglóban laktunk), így meghívattam magamat Kata nagyijához a szomszédos XVI. kerületbe. Oda ment Kata anyukája is, velük osztottam meg azt a kevés infót, amit tudtam, mire hív Kata, hogy indulhatok.

Gyorsan ettem egy keveset, a naív rokonság csomagolt Katának, aztány irány a kórház.

Rövid várakozás után beengedtek, hosszbb várakozás, és szenvedés után Ancsi úgy döntött, hogy végre kijön, 19:17-kor meglátta a lemenő nap világát. Kaptam egy maszatos-véres, de roppant áramvonalas húsgombócot. A homloka tök lapos volt, az orra, mint egy négeré, a füle össze-vissza gyűrve.

Lecsutakolták, megszondázták minden létező irányból, felöltöztették, és odaadták nekem, mert Katán addig még barkácsolták...

Még a születés előtt rámszólt a szülésznő, hogy most hozzam a fényképezőt. Mert az ugye volt nálam, de örültem hogy élek, Kata zihál, orvosok-szülésznők jönnek-mennek, ez a fotózás dolog valahogy elfelejtődőtt. Végülis bevittem a gépet és később készült is pár kép.

Amíg Katát szerelték szegényt, az első 1 óra Ancsiból az enyém lett. Igazából akkor volt a kezemben először gyerek. Nemcsak ekkora, hanem úgy általánosságban kisgyerek. Nem ejtettem el, tehát teljesítettem a küldetést. Leültem, a combomra fektettem (térdtől combközépig ért), fotóztam egy párat, és ismerkedtünk egymással.

Néztem, de nem hittem el, amit látok. Nem egy pirospozsgás, jólfésült kislány volt, hanem egy foltos, Yoda-mesterre hasonlító, fáradt-gyűrött emberkezdemény, de a ménk!

egy óra alatt nem is sírt, ezt nehezményeztem is,  lehet, hogy Mária Teréziásan még huncutkodtam is, hátha sír, de nem. Később kiderült, hogy ez a funkció is hibátlanul működik.

Átvitték Katáékat a kismama-osztályra, segítettem becuccolni, aztán kitették a szűrömet. Kata totál nem aludt, meg még szült is, én se nagyon aludtam.

10 is elmúlt mire hazaindultam, és kit látok a kórház bejáratánál; jön szembe a fater, mert gyanús lett neki, hogy nem vesszük fel a telefont, így eljött megnézni, hátha itt vagyunk. A kocsiban még megnéztük a képeket, aztán indultunk haza.

2007-04-07

 

Az elkövetkező hét elég mozgalmas volt, izgultunk a tej miatt, a szájpenész miatt, a lenőtt nyelv miatt, a súlya miatt, a sárgaság miatt, meg minden miatt. Persze mint utóbb kiderült feleslegesen. Kata  már nagyon jött volna ki, és 4 napra ki is engedték őket. Az a négy, lehet hogy öt, mert úgy rémlik, hogy a péntek déli csúcsban, áprilisi forróságban mentünk haza. Kata mondta, hogy milyen ruhákat vigyek Ancsinak (addig ugye kórházi volt rajta), én mindenből hosszú ujjút, vastagot és plüsst vittem, és közben volt vagy 30 fok.

Kelenföldről az út zúglóba majdnem két óra volt, a hűtővíz végig a forrás határán volt, én meg a robbanás határán. Egyébként szabálytiszetlő vagyok, de most ott tolakodtam-pofátlankodtam ahol csak lehetett, közben Ancsi teljes természetességgel nyugodtan viselkedett hátul.

Hazaértünk, onnan 2 hétig Kata és Zsuzsi-mami (fedőneve: anyós) voltak Ancsival, másokat nem nagyon engedtem a közelükbe. Nem mintha féltettük volna, de mindkettőjüknek pihenésre volt szüksége.

Azóta eltelt két év, és Ancsiból egy aranyhajú, egérfogú huncut törpördög lett, aki sok-sok örömmel ajándékoz meg bennünket nap mint nap.

Ancsi kettő

Ancsi ma két éves, ilyenkorra már az egész család tudta a jó hírt. Ennek tiszteletére holnap egy visszaemlékezéssel jelentkezünk :)